Az 1848-49-es szabadságharc Aradon kivégzett tábornokainak csaknem mindegyikét valamilyen személyes viszony is Magyarország ügyéhez kapcsolta.
A sok idegen nevű katona egy részét a születés, más részét a házasság kötötte az országhoz. Igaz, hogy 1848-49 előtt többségük magyarországi kiegészítésű alakulatokban szolgált, ám ez a kapcsolat több tucat más tiszt esetében nem volt olyan erős, hogy 1848 őszén vagy 1848-49 fordulóján a magyar oldalon tarthatta volna őket.
Az 1849. október 6-án Aradon akasztófán kivégzett vértanúk közül az első, Poeltenberg Ernő (vagy helyesebben: Ernst Poelt Ritter von Poeltenberg) Bécsben született, felesége lengyel volt, s mind vele, mind apjával nagyobb részt franciául levelezett. Magyarul csak keveset tudott, s amikor ezredét Magyarországra vezényelték, minden módon igyekezett elérni, hogy átvezényeljék az itáliai hadszíntérre. 1848 őszén majdnem eltávolították a magyar hadseregből, mert a magyar-osztrák határ átlépése ellen izgatott. Mégis maradt, s nem élt a betegszabadság, vagy a szabadságolás lehetőségével, haláláig hű maradt ahhoz az ügyhöz, amit egy évvel korábban még messze nem érzett magáénak. Életrajzunk többek között ennek okaira keresi a választ.