„Ami az aradi vértanúk emlékének megőrzését illeti, különösebb büszkélkednivalónk nincs” – írta 1979-ben, az aradi vértanúk peranyagait közreadó kötetében Katona Tamás, a forradalom és szabadságharc történetének egyik legjobb ismerője. A néhány éve elhunyt kiváló történész szavainak igazságát kár lenne tagadni: az aradi vértanúk többségéről mindmáig nem született kritikai, alapkutatásokon nyugvó életrajzi mű. Az aradi vértanúk közül mindmáig Damjanich János talán a legismertebb. Katonái és tisztjei imádták, tűzbe mentek volna érte. Délvidéki és főhadszíntéri győzelmei alapján Kossuth Lajos joggal nevezte őt „semper victrix”-nek, mindig győztesnek. A magyar szabadságharc egyik legszerencsétlenebb eseménye volt, amikor 1849. április 28-án Damjanich lábát törte, s ezáltal a háború végéig szolgálatképtelenné vált. A Pelyach István által szerkesztett kötet olyan tanulmányokat közöl, amelyek ennek a páratlan vitézségű személyiségnek az 1848–49. évi tevékenységét tárgyalják, s megmutatják mind katonai-hadvezéri, mind politikai habitusát. Célunk az volt, hogy a szabadságharc legendás hősét emberközelbe hozzuk – ezért nem csupán dicsőséges katonai akcióiról, hanem időnként vitatható döntéseiről is szólunk. A kötetet közel 170 korabeli dokumentum egészíti ki. Hermann Róbert