Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc erdélyi kiegészítésű alakulatairól a 19. században számos visszaemlékezés, feldolgozás született, azonban a modern történettudomány elvárásainak megfelelő, levéltári kutatásokra épülő monográfia a témában a mai napig sem készült egyikükről sem.
Az erdélyi kiegészítésű császári királyi sorezredi, határőri és lovassági alakulatok többsége – tekintettel a zömében román és szász állományukra – az osztrák oldalon harcolt 1848-1849-ben. Így a 19. század második felében készült ezredtörténetek, amelyek szakmai színvonala igen széles skálán mozog, elsősorban a császári királyi hadsereg hivatalos múltszemléletének szemszögéből tárgyalják az eseményeket. Így aztán a magyar oldalon harcoló székely határőrök és huszárok krónikája megíratlan maradt.
Ugyanezt mondhatjuk el a magyar hadsereg gyalogos, lovas-, tüzér- és egyéb önkéntes alakulatairól is. Ezt az 1920-as évekig az elsődleges forrásanyag hozzáférhetetlensége is okozta, ám közel száz év elteltével is csak néhány résztanulmány született e tárgyban. Süli Attila jelen kötetében arra vállalkozott, hogy az erdélyi kiegészítésű 15. (Mátyás) huszárezred tekintetében pótolja ezt a hiányt. A munka első részében felvázolja az ezred szervezését, bemutatja annak szervezetét, összetételét és harcait 1848 őszétől 1849 nyaráig. A feldolgozás során a levéltári anyag mellett bőségesen merített az ezred történetéről fennmaradt jelentős számú visszaemlékezésből is. A kötet másik nagy tematikai egységében az ezred történetére vonatkozó fontosabb kútfőket rendezte sajtó alá.